Féktelen jókedvében mindig mindenre felugrál, pontosabban felpattan, mert az ugrásnak való nekikészülődés és elrugaszkodás nélkül röpköd ágyról ágyra, földről ágyra, és olykor ágyról ablakba, ami ma sajnos végzetes következményekkel járt. Az ablak számára. A nagy pattogásban ugyanis beleugrott az ablakba, és kitörte. Neki szerencsére semmi baja nem lett, a vastag sötétítőfüggöny megvédte a vágásoktól. Kicsit azért megszeppent, a csörömpölés hangjától villámgyorsan kipattant a konyhyába, és az asztal alól pislogott ránk, hogy “jáj, most biztos kikapok”.
Molly a gumimaci
Posted in Uncategorized with tags First of All Exactly Empress, gumimaci, labrador retriever, Molly, rongálás on 2009. december 4. by labradormollyWellness & Spa
Posted in kirándulás with tags First of All Exactly Empress, labrador retriever, Malomvölgy, Pipacs on 2009. december 4. by labradormollyKirándulni voltunk Malomvölgyben. Molly a vizet megpillantva megmámorosodott és azonnal belevetette magát, mit sem törődve olyan apróságokkal, mint hogy december 3-a van. Tél.
Jókedvében megpróbálta leharapni Pipacs lábát:
Vidáman úszkált a kb. 5 fokos vízben.
Utána kicsit szökdécselt.
Gazdi felmászott a kilátóra, emiatt nagyon aggódtak.
További képek itt.
Kályházás
Posted in Uncategorized with tags First of All Exactly Empress, fotózás, kályha, labrador retriever, Pipacs on 2009. november 27. by labradormollyMolly és Pipacs (ahogy minden eddigi malamutunk is) imádnak a kályha előtt feküdni. Ez önmagában talán nem szokatlan, de olyan közelségben fekszenek, ahol én 1-2 percnél többet nem tudnék a forróság miatt tartózkodni. Őket nem zavarja. (Maguktól feküdtek így, nem mi állítottuk be!)

Molly kicsit rossz néven vette a fotózást, ezért átköltözött az ágyra, és “közölte”, hogy iszonyúan álmos.
Fekete hétfő
Posted in Uncategorized with tags bűnlajstrom, First of All Exactly Empress, lopás on 2009. november 24. by labradormollyMolly igazi retriever, imád a szájában dolgokat cipelni, és ha már benne van, akkor meg is rágja. Általában heti egy rongálás az adagja. Tegnap nem tudom mi történhetett, talán a dagály, vagy a mistral, esetleg a Golf-áramlat lehetett rá hatással, netán valamely bolygók együtállása, mert a következő dolgokat szerezte és/vagy rágicsálta meg:
- 1 tekercs wc papír (hogy szerezhette meg?), ami rendkívül röhejes volt a szájában, alig volt erőm megszidni érte;
- 1 Nike cipő, cipőfűző kiszedve belőle, és gondosan eldugva;
- 1 hagymavég, ezt valószínűleg az íze miatt nem ette meg, csak gondosan elrejtette az ágyamban;
- 3 db teafilter, szétrágva és a szőnyegbe dolgozva;
- 1 db gumicsizma, pereme csipkésre rágva;
- 1 db papucs, a hagymavég mellé rejtve;
- 1 db takaró a Chili alól, kicipelte a kertbe, ami szép teljesítmény, tekintettel a takaró méretére és a megtett távolságra;
- 1 db zokni, ripityomra rágva.
Félelmetes Molly
Posted in kirándulás with tags Chili, First of all, labrador retriever, Pipacs on 2009. november 17. by labradormollyA csodálatos időt kihasználva korán elmentünk sétálni, direkt jó messze az úttól és a házaktól, hogy a kutykuruttyok nyugodtan bandázhassanak.
Jóval előttünk a földes úton megjelent egy magányos alak, és ugyan minden emberi számítás szerint biztonságos távolságban voltunk, behívtuk az ebeket. Mollyban azonban olthatatlan kíváncsiság támadt az idegen iránt és megiramodott felé, aki egy ideig figyelt, majd sietősen visszafordult, és felmászott a magaslesre. (Nem volt szívem akkor lefényképezni, amikor a létrán kucorgott.)
Odakiabáltam neki, hogy nyugi, csak egy kölyök, ő meg vissza, hogy ő azt nem tudhatja, onnan elég félelmetesnek látszik. Végül meggyőződött róla hogy Molly nem vérkutya, lemászott, és elment.
Molly kicsit csalódott volt, de kárpótoltuk egy kis kukorica tarlóban rohangálással, amit imád.
Gyász
Posted in Uncategorized on 2009. november 16. by labradormollyMolly az apportkirálynő
Posted in kiképzés with tags apport, First of all, Molly on 2009. november 12. by labradormollyHelyesebben talán apportcsászárnő, hisz Empress a becsületes neve. Eddig is szívesen cipelt a szájában dolgokat, az esetek többségében be is hozta, de mindig éreztem egy kis kelletlenséget ebben. A fácánszárny azonban csodát művelt vele, szökellt utána, rávetette magát, és a lábait dobálva hozta vissza, átadta, és azonnal követelte, hogy újra dobjuk el.
A szaglása is rendkívül kifinomult és pontos, messziről betájolja, és a legrövidebb úton meg is találja amit keres.
(Videó hamarosan.)
Vészhelyzet szívatja Mollyt
Posted in Uncategorized with tags First of all, labrador retriever, MÁV sztrájk, Molly, Vészhelyzet on 2009. november 12. by labradormollyMinden etetést síppal jelzünk, így őnagysága egyben a behívást is gyakorolja. A rendszer tökéletesen működik, Molly bárhol van, a sípszóra azonnal elővágtázik. Kedd este Vészhelyzetet nézünk a tv-ben, Darth Molly mélyen alszik, közben fülsiketítően horkol. A filmben hokimeccset játszanak a doktorok, a bíró sípja épp olyan hangot ad ki, mint a mi sípunk. Molly egyik századmásodpercben még horkol, a másikban már peckesen ül, füleit hegyezi, homloka tiszta ránc, vadul keresi a sípolás forrását, és nem érti, miért röhögünk oly rettenetesen. Azt meg végképp nem, hol a kaja. Korábban is bedőlt már a tv-s sípolásnak, a MÁV sztrájkról szóló tudósításokban a kallerek sípjának is hasonló hangja van. Ebenci és Klopédia akkor is felpattant, és kirohant a táljához.
Molly új nevet kap
Posted in Uncategorized with tags Fekete retek, First of all, labrador retriever, Molly, raphanus nigra on 2009. november 12. by labradormollyMolly mozgásigényének, időjárásállóságának (fittyet hány az esőre és a jeges szélre) és az elmúlt napok esőzésének kombinációjából új nevet érdemelt ki: Fekete Retek (azaz Raphanus nigra). Minden porcikája sáros, mint aki hason csúszott és a hátán pörgött a dagonyában. Lepucolni lehetetlen, egy órát kell zsilipelni az előszobában míg megszárad rajta a sár, és ki lehet kefélni a bundájából.
Molly öt hónapos
Posted in Uncategorized with tags First of all, labrador retriever on 2009. november 9. by labradormollyMolly, egyéb nevein Hasi-Tasi, Klopédia és Fatia Negra ma lett öt hónapos, mindehhez 21 kg. Szép kis bestia, formás, kezd igazi labrador körvonala lenni.
Nevei közül a Hasi-Tasi talán nem szorul magyarázatra, ha tehetné, folyton enne, közvetlenül evés után is képes eljátszani az éhhalál szélén kóválygó szegény szerencsétlen kiskutyát. Amikor igazán éhes, teljesen leengedi a füleit, ilyenkor gömbölyűbbnek látszik a feje, ehhez persze elkerekíti a szemeit és forgatja is őket, közben jelentőségteljesen néz a tápos vödör felé.
Amikor én eszem, két lábon állva felcsimpaszkodik a karomra, fülei teljesen fenn, gondolom ez nála a fülhegyezés, homloka csupa ránc a koncentrálástól. Én azonban kegyetlen vagyok és nem adok neki, de nem mutatja annak jeleit, hogy ettől leszokóban lenne a koldulásról. Ha nagyon szemtelen és követelődző, kicsit az orrára koppintok, de cseppet sem jön zavarba, és egyáltalán nem tántorítja el a tányéromba jutástól. Ez a hozzáállás Molly személyiségének esszenciája; halálosan laza, nyugodt, kíváncsi, és rossz.
A Klopédia név az Ebenci Klopédia c. blogból származik, Pipacs az Ebenci, azért ragadt rájuk, mert szinte mindent együtt csinálnak, és ez a két név jól illik a párosban bandázó kutyalányokra.
A Fatia Negra pedig az esti neve, félhomályban már nem látszanak rajta a részletek, csak egy nagy fekete massza két kicsi csillogó ponttal. Egy Rejtő-regényben biztos Sötét Pofának hívnák.
Molly mokány és bátor kutya, csak akkor ijed meg, ha derékig bent van a malamutok tápos zsákjában, én pedig a háta mögé lopakodva rásózok egyet PET palackkal, és éktelenül leszidom. Ilyenkor lesunyt fülekkel menekül a legközelebbi bútor alá. Akkor is fejvesztve purgécol, ha a Gazdi a közvetlen közelében elkezd gyorsan topogni, de közben nevet, mert pontosan tudja, hogy ez csak játék. Valamiért félelmetesnek találja a szomszéd talicskáját, mindig hosszan puffog és ugat neki.
Pipaccsal remekül megértik egymást, mindig figyeli, és bizonyos dolgokban utánozza is, pl. megtanulta tőle, hogyan kell az ablakon dörömbölni, ha be akar jönni. Érdekes módon nem féltékenyek egymásra. Tőlünk is könnyen tanul, de nem szívesen, ha lehetősége van rá megpróbál kibújni a gyakorlás alól. Chilivel is nagy haverok, sokat birkóznak, vagy a két kicsi egyszerre nyúzza-húzza az öreglányt, aki gondos „anyuka” módjára nevelgeti őket.
Nagy előszeretettel hordja magával a papucsaimat a fekhelyére, vagy a Judit-medvét cipeli mindenhová. Kicsit rágicsálja, vagy párnának használja.
Tegnap láttam először igazán kétsége esni. A birkózócsatak kellős közepén Molly leesett az ágyról, de úgy, hogy az egyik mellső lába beszorult az ágy kerete és a matrac közé. Kétségbeesetten sikoltozott a beakadt lábán lógva, iszonyú természetellenes testhelyzetben. Lelki szemeim előtt többszörös törések és vállficamok suhantak el, de kb. 0,88 mp alatt kiszabadult. Hozzám futott, felvetette magát, kicsit nyafogott és bújt, de egy kis idő múlva lecsusszant az ölemből, és elbújt az ágy alá. Pipacs először kicsit megilletődötten próbálta rávenni a birkózás folytatására, de ahogy Molly bebújt az ágy alá, ő is oda dugta a fejét, és esküszöm vigasztalni kezdte. Az est hátralévő részében nagyon visszafogott volt, de valójában nem volt semmi szemmel látható baja, még csak nem is sántított. Ma pedig elevenebb, mint valaha.
Sosem láttam még kutyát olyan béndzsán esni, mint Molly. Teljesen tehetetlenül zuhan le az ágyról hempergés vagy játék közben, meg sem próbálja magát lábra kormányozni. Ha pedig fel akarom venni, két eset lehetséges: ha ő éppen ül, teljesen kifeszíti a testét és a lábait, másfélszer hosszabb lesz, ezért alig lehet felvenni; ha éppen fekszik, annyira elernyeszti magát, mintha egyáltalán nem lennének csontjai, és egyszerűen nem lehet fogást találni rajta.
Még valamiben egyedülálló: a farka vége egy üvegmosó és egy pálmafa keresztezéséből jöhetett létre.



















